Az elmúlt években évente több mint 40 ezer magyar vállalt munkát külföldön, elsősorban a magasabb bérek és a kiszámíthatóbb megélhetés reményében. A legfrissebb munkaerőpiaci folyamatok ugyanakkor arra utalnak, hogy ez a tendencia mérséklődhet, sőt bizonyos szegmensekben meg is fordulhat. A nyugat-európai gazdaságok lassulása, valamint a hazai ipari beruházások által kínált emelkedő bérek és juttatások új helyzetet teremtenek.
Az elmúlt bő évtizedben a kivándorlás a magyar munkaerőpiac egyik meghatározó jelenségévé vált: évente több mint 40 ezer fizikai és szakmunkás dönt a külföldi munkavállalás mellett, illetve azok, akik külföldön folytatják tanulmányaikat, jellemzően a szellemi munkakörök területén is a kinti elhelyezkedést választják – írja elemzésében a hazai, illetve közép-kelet-európai HR-szolgáltatásokra specializálódott WHC-csoport.
Bár egyes becslések szerint a külföldön élő magyarok száma már a 770 ezer főt is elérheti, a legfrissebb adatok a trend mérséklődésére utalnak. Magyarország elvándorlási mutatója (a lakosság 3,92-5,3%-a él külföldön) uniós összevetésben a középmezőnybe tartozik, ami kedvezőbb a régiós társak, például Románia (16,5%) vagy Horvátország (15%) adatainál. Ugyanakkor a WHC szakértői szerint az utóbbi időszak hazai változásai fokozatosan átírják ezt a jelenséget, és egyre több tényező szól amellett, hogy érdemes újraértékelni a külföldi munkavállalás előnyeit és a magyarországi lehetőségeket.
A nagyberuházások, különösen a debreceni és szegedi ipari központok fejlődése, új szintre emelte a hazai munkaerőpiaci versenyt. Az itt megjelenő munkáltatók nemcsak bérekben, hanem komplex juttatási csomagokban is versenyképes ajánlatokat kínálnak. A lakhatási támogatás, a cafeteria-elemek, az utazási hozzájárulás és a stabil, hosszú távú munkalehetőség együttesen olyan értéket képviselnek, amely reálértéken már sok esetben megközelíti a külföldön elérhető nettó kereseteket.
A WHC toborzási tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a külföldön szerzett többéves munkatapasztalat birtokában egyre többen mérlegelik a hazai munkaerőpiacra való visszatérést, mivel a szakmai szempontok mellett felértékelődnek a családi és életviteli tényezők is. Egy hazai tanulmány alapján a visszavándorlók 37%-a elsődlegesen a családja, különösen az idősödő szülők miatt dönt a hazatérés mellett. Emellett a szociális kapcsolatok hiánya, a honvágy, valamint a felsőfokú végzettségűek körében a kivándorláskor kitűzött anyagi célok teljesülése a legfőbb motivációs erő. Mindemellett természetesen akár az ország vezetésében múlt héten lezajlott váltás is befolyásoló tényező lehet azoknál, akiknek döntésében politikai szempontok is közrejátszottak.
A folyamat ugyanakkor még nem tekinthető általános fordulatnak. A magasabb képzettséget igénylő szektorokban, illetve egyes nyugat-európai piacokon továbbra is jelentős bérkülönbségek nehezítik a tehetségek hazacsábítását. Emellett a nemzetközi tapasztalatszerzés és a nyelvtudás továbbra is erős motivációt jelent a külföldi munkavállalás mellett. A jelenlegi jelek alapján azonban egyértelmű, hogy a magyar munkaerőpiac vonzereje erősödik, és ezzel párhuzamosan a kivándorlás dinamikája is átalakulóban van.